Az egész ötlet onnan indult, hogy a '90-es modellévben bevezetett Calibra váratlanul sikeres lett a saját osztályában. Nagyrészt a formatervnek, kisebb részben a praktikus részleteknek (használható hátsó üléssor, alacsony fogyasztás, rendes méretű csomagtartó) köszönhetően vásárlókat csábított el az egy osztállyal fentebbi konkurrensektől is, mint amilyen a Mercedes-Benz W124 Coupé, vagy az Audi 80 B4 Coupé. Mivel mindkét említett versenytársnak volt cabrio változata is, ezért az Opel úgy gondolta hogy lapot húzna a 19-re, és megbízta az akkor már GM-el együttműködő Valmetet a cabrio változat kifejlesztésével '92 tavaszán. Azért őket, mert egyrészt a vállalatcsoporton belül nekik volt a legnagyobb tapasztalatuk a cabrio gyártás területén (az Opel már a korábbi cabrioit is külső cégekkel csináltatta, olyanokkal mint a Voll, a Keinath, illetve a Bertone, vagy később a Heuliez), másrészt meg szívesen kísérleteztek szériagyártmányok alternatív karosszálásával, sokszor már azelőtt, hogy az adott széria egyáltalán megjelent volna a piacon. Ebben az időben ők egyébként a Saab 9000 vászonsapkás változatán dolgoztak, ami később sajnos ugyanúgy nem valósult meg, ahogy a Cali cabrio sem.
Nos, a Valmet elég érdekesen fogott hozzá a fejlesztéshez: először is vásároltak egy német tuningcégtől (sajnos arról nem szól a fáma hogy melyiktől) egy általuk átalakított fehér színű Calibra 4x4 cabriot, majd darabokra szedték, és megnézték hogy annak a megoldásaiból mit lehet átvinni a szériagyártásba, illetve mit kell újragondolni. Rövid tervezgetés után végül két teljesen menetkész példány, és egy félkész vázszerkezet született, mindhárom piros színben, és a menetkész példányok mindegyikébe C20NE motor került.
A vázszerkezetet hossz- és keresztirányú csavarodási vizsgálatokra használták, aminek eredményeképpen a karosszéria merevségét elégségesnek ítélték, de természetesen a vázszerkezet javíthatatlanul károsodott (egyesek szerint megsemmisült) a tesztek során. Akárhogy is, a lényeg hogy kidobták, soha nem lett belőle autó. Eredetileg az egyik menetkész példányt töréstesztek végrehajtására szándékoztak használni, de az időközben beinduló marketing gépezet leállította a projektet, ugyanis a fejlesztés költségeiből adódó magas vételárat összevetve a várható kereslettel, a projekt nem lett volna rentábilis, így azonnal lelőtték, már a töréstesztre sem került sor. Az elkészült 2db prototípus közül az egyik a Valmet saját múzeumában volt egy ideig, később állítólag eladták, azóta a sorsa homályba vész, nincs róla info hogy mikor és kihez került. Erről az autóról ráadásul csak egy képtöredék lelhető fel a neten, amin igazából a korábban említett Saab 9000 cabriot ábrázolja, de mellette látszik egy töredék a Calibra bal hátuljából (ez a kép a blogposzt első képe). A másik elkészült példány jelenleg is a gyári Opel-múzeum pincéjében van, közönség elöl elzárt helyen, más érdekes autókkal együtt, ezen a képen a vele ellentétben megvalósult Corsa A Spider társaságában látható:
Ennyit tehát a gyári cabrio verzióról, ettől eltekintve léteznek külső cégek által kivitelezett megoldások a Calibra nyithatóvá tételére, néhány ezek közül következzen: elsőnek mindjárt a legismertebb (és szubjektív véleményem alapján a legszebb) Hornstein Cabrio. Ez hasonlít leginkább a gyári prototípusra: elektromos működtetésű vászonteteje volt, és 4(!) elektromos ablaka. A volkersthauseni Hornstein cég készítette, anno 18000 DEM-be került az átalakítás, és a tetőszerkezet egy Audi 80 B4 cabrio tetejének kismértékű módosításával született. A cég maga még létezik, de már nem foglalkoznak Calibra átépítésekkel. Kvázi félgyárinak tekinthető, anno az Opel-szalonokban meg lehetett rendelni a típust:
A következő, és egyben második legismertebb a Bieber-féle verzió volt, ez valamivel kevesebbe került a teteje kézi működtetésű volt, és nem tűnt el teljesen lenyitott állapotban, hanem egyfajta "hátizsákként" ott maradt a kalaptartón, rontva a hátralátást:
Volt még a Piecha-roadster, erről nem sokat tudni, de vászontetőnek nyomát sem látni, valószínűleg itt a hátsó ülések feletti műanyag elem eltávolítása után egy szintén műanyag keménytetővel lehetett téliesíteni:
Volt még egy Calibra Aero-nak nevezett projekt is, ez kicsit kilóg a sorból mert láthatóan nem teljes cabrio, hanem targa (a hátsó ülések felett változatlanul ott a tető, csak a két első ülés feletti részt lehetett kiemelni), de annyira komolyan gondolták, hogy még prospektus is született hozzá:
Végül utolsó indulónak itt van a Lumma, ők mindjárt két típussal is neveztek a versenybe: egyfelől itt van a nemes egyszerűséggel Lumma Cabrio-nak nevezett autó BMW eredetű tetővel (a Hornsteiné ugye az Auditól jött):
...végül pedig a kissé extrém, és szintén a targa-vonalat erősítő STC2000 fedőnevű csoda, amire szerintem kevéssé harmonikus módon a G Astra elejét maszkírozták rá:
