Kezdjünk is mindjárt egy kis csemegével: a szívemhez mindig is közel állt a márka (szerintem) legszebb coupéja, a Calibra. Egykor jómagam is birtokoltam egyet, és lenyűgöztek a belőle készült limitált példányszámú különkiadások. Már akkor érdekelni kezdett hogy ezek közül melyik lehet a legritkább, így egy kis nyomozásba kezdtem. Természetesen a sorozatban gyártott, márkakereskedésen keresztül megvehető változatok érdekeltek, az egyedi átépítéseket mellőztem. Eltekintettem az egy bizonyos kivitel és motorváltozat kombinációjáról is, mint pl. a 11db Cliff Edition Turbo, vagy a mindössze 4db automata váltós Vauxhall Calibra SE6 illetve SE7... olyan kellett, ami nem a motorváltozat, vagy a szín miatt ritka. Gyors kutatásom eredményeként kiderült hogy a sorozatban közismert limitált, illetve számozott példányok sem számítanak, lévén jelen esetben mindegyik "tömegmodell": Classicból 1475db, Cliff-ből 630, Color Edition-ból 15176, DTM-ből 2170, Last Edition-ból 976, Special-ból 332, és még Young-ból is 2278db készült. Vauxhall vonalon már valamivel jobb a helyzet, bár ennek valószínűleg az az oka hogy a piac is kisebb volt, jóval kevesebb griffmadaras Calibra létezett, mint Opel-jelvényes, ugyanakkor a különleges kiadások palettája legalább annyira szerteágazó volt: Calibra SE1-ből 1821, SE2-ből 429, SE3-ból 392, SE4-ből 907, SE5-ből 223, SE8-ból 458, SE9-ből pedig 301db készült. Három különleges kiadás kimaradt, ezekkel már közelítünk az igazán exkluzív darabszámok felé: létezett egy Limited Edition Turbo (nagyjából egy fekete DTM-nek felel meg pótféklámpás hátsó szárnnyal és saját számozott plakettel a hamutartón), ebből 51db készült, illetve SE6-ból 55, valamint SE7-ből 33db-ot gyártottak. A helyzet viszont az hogy mégsem a fentiek közül került kiminden idők legritkább Calibrája, mert azt egy független műhely készítette a gyár megbízásából. Tegye fel a kezét aki hallott már a Tickford Calibráról? Senki?

Ez egy egyedi típusváltozat volt, ami abból a célból született, hogy kissé exkluzívabbá tegye az angolok szerint nem eléggé "nemesi" Calibrát. Mindösszesen 17 (más források szerint 26) darab készült belőle '91 októberétől kezdve, mind C20XE és C20NE modell. Ami megkülönbözteti a normál Calibrától: az "Alley Cat" fantázianevű felnik, a szürke bőr Italvolante kormány, a lábtérvilágítás, és a Mandarin fantázianevű üléshuzat a széleken szürke alcantarával.

Az ajtókárpit felső része is szürke alcantara volt piros bőr díszítéssel, valamint volt egy ugyanilyen anyaggal burkolt doboz is a kesztyűtartó felett a későbbi utaslégzsák helyén, ami egy CD-váltót rejtett. A műszerfal fehér számlapos volt piros mutatókkal és piros (!) háttérvilágítással, valamint egyedi Tickford logós küszöbdíszléceket kapott, és ilyen logók kerültek az autó hátuljára, és a két első sárvédőre is, miközben a gyári emblémákat eltávolították. Később volt egy bőrbelsős változat is, ebben a szürke alcantarát mindenhol ugyanilyen színű bőrre cserélték, és a váltószoknya is ilyen anyagból készült.

Ettől eltekintve az autó egyébként széria volt, bár egyesek szerint a Tickford hozzányúlt a motorhoz is, erre vonatkozóan azonban semmi bizonyosságot nem találtam. A típus amúgy az alacsony kereslet miatt került a süllyesztőbe, mert bár a készítői úgy gondolták lesz piaca az amúgy meglehetősen átlagos felszereltségű akkori Vauxhallok között (végülis az Astra Mk2-ben (nálunk Kadett E) semmi különös nem volt), azonban tévedtek: az anyagyár éppen akkortájt kezdte el jobban felszerelni az autóit, és a megcélzott vevőközönségnek a szervókormány, ABS és elektromosan állítható tükör éppen elegendőnek bizonyult.

Amúgy maga a Tickford cég újkori története is érdekes: az Aston Martin Lagonda gyártásának kifutása után bezárták annak üzemét, és az utcára került egy csomó jó kezű karosszérialakatos és kárpitos, ők alapították a céget. Eleinte Ford kötődésűek voltak, de a Land Rover-től a Volvo-n át  aFerrariig sok mindenhez hozzányúltak, mindhez azzal a céllal, hogy egy kis exkluzivitást vigyenek bele. Például ők már a Calibra előtt is csináltak autót hasonló néven, ez itt az Asconából (brit piacon: Cavalier) született Calibre(!) (tessék nézni a feliratot az oldalán), amiből 500db készült:

Az egész ötlet onnan indult, hogy a '90-es modellévben bevezetett Calibra váratlanul sikeres lett a saját osztályában. Nagyrészt a formatervnek, kisebb részben a praktikus részleteknek (használható hátsó üléssor, alacsony fogyasztás, rendes méretű csomagtartó) köszönhetően vásárlókat csábított el az egy osztállyal fentebbi konkurrensektől is, mint amilyen a Mercedes-Benz W124 Coupé, vagy az Audi 80 B4 Coupé. Mivel mindkét említett versenytársnak volt cabrio változata is, ezért az Opel úgy gondolta hogy lapot húzna a 19-re, és megbízta az akkor már GM-el együttműködő Valmetet a cabrio változat kifejlesztésével '92 tavaszán. Azért őket, mert egyrészt a vállalatcsoporton belül nekik volt a legnagyobb tapasztalatuk a cabrio gyártás területén (az Opel már a korábbi cabrioit is külső cégekkel csináltatta, olyanokkal mint a Voll, a Keinath, illetve a Bertone, vagy később a Heuliez), másrészt meg szívesen kísérleteztek szériagyártmányok alternatív karosszálásával, sokszor már azelőtt, hogy az adott széria egyáltalán megjelent volna a piacon. Ebben az időben ők egyébként a Saab 9000 vászonsapkás változatán dolgoztak, ami később sajnos ugyanúgy nem valósult meg, ahogy a Cali cabrio sem.

Nos, a Valmet elég érdekesen fogott hozzá a fejlesztéshez: először is vásároltak  egy német tuningcégtől (sajnos arról nem szól a fáma hogy melyiktől) egy általuk átalakított fehér színű Calibra 4x4 cabriot, majd darabokra szedték, és megnézték hogy annak a megoldásaiból mit lehet átvinni a szériagyártásba, illetve mit kell újragondolni. Rövid tervezgetés után végül két teljesen menetkész példány, és egy félkész vázszerkezet született, mindhárom piros színben, és a menetkész példányok mindegyikébe C20NE motor került.

A vázszerkezetet hossz- és keresztirányú csavarodási vizsgálatokra használták, aminek eredményeképpen a karosszéria merevségét elégségesnek ítélték, de természetesen a vázszerkezet javíthatatlanul károsodott (egyesek szerint megsemmisült) a tesztek során. Akárhogy is, a lényeg hogy kidobták, soha nem lett belőle autó. Eredetileg az egyik menetkész példányt töréstesztek végrehajtására szándékoztak használni, de az időközben beinduló marketing gépezet leállította a projektet, ugyanis a fejlesztés költségeiből adódó magas vételárat összevetve a várható kereslettel, a projekt nem lett volna rentábilis, így azonnal lelőtték, már a töréstesztre sem került sor. Az elkészült 2db prototípus közül az egyik a Valmet saját múzeumában volt egy ideig, később állítólag eladták, azóta a sorsa homályba vész, nincs róla info hogy mikor és kihez került. Erről az autóról ráadásul csak egy képtöredék lelhető fel a neten, amin igazából a korábban említett Saab 9000 cabriot ábrázolja, de mellette látszik egy töredék a Calibra bal hátuljából (ez a kép a blogposzt első képe). A másik elkészült példány jelenleg is a gyári Opel-múzeum pincéjében van, közönség elöl elzárt helyen, más érdekes autókkal együtt, ezen a képen a vele ellentétben megvalósult Corsa A Spider társaságában látható:

Ennyit tehát a gyári cabrio verzióról, ettől eltekintve léteznek külső cégek által kivitelezett megoldások a Calibra nyithatóvá tételére, néhány ezek közül következzen: elsőnek mindjárt a legismertebb (és szubjektív véleményem alapján a legszebb) Hornstein Cabrio. Ez hasonlít leginkább a gyári prototípusra: elektromos működtetésű vászonteteje volt, és 4(!) elektromos ablaka. A volkersthauseni Hornstein cég készítette, anno 18000 DEM-be került az átalakítás, és a tetőszerkezet egy Audi 80 B4 cabrio tetejének kismértékű módosításával született. A cég maga még létezik, de már nem foglalkoznak Calibra átépítésekkel. Kvázi félgyárinak tekinthető, anno az Opel-szalonokban meg lehetett rendelni a típust:

A következő, és egyben második legismertebb a Bieber-féle verzió volt, ez valamivel kevesebbe került a teteje kézi működtetésű volt, és nem tűnt el teljesen lenyitott állapotban, hanem egyfajta "hátizsákként" ott maradt a kalaptartón, rontva a hátralátást:

Volt még a Piecha-roadster, erről nem sokat tudni, de vászontetőnek nyomát sem látni, valószínűleg itt a hátsó ülések feletti műanyag elem eltávolítása után egy szintén műanyag keménytetővel lehetett téliesíteni:

Volt még egy Calibra Aero-nak nevezett projekt is, ez kicsit kilóg a sorból mert láthatóan nem teljes cabrio, hanem targa (a hátsó ülések felett változatlanul ott a tető, csak a két első ülés feletti részt lehetett kiemelni), de annyira komolyan gondolták, hogy még prospektus is született hozzá:

Végül utolsó indulónak itt van a Lumma, ők mindjárt két típussal is neveztek a versenybe: egyfelől itt van a nemes egyszerűséggel Lumma Cabrio-nak nevezett autó BMW eredetű tetővel (a Hornsteiné ugye az Auditól jött):

...végül pedig a kissé extrém, és szintén a targa-vonalat erősítő STC2000 fedőnevű csoda, amire szerintem kevéssé harmonikus módon a G Astra elejét maszkírozták rá:

Rajongó? Fanatikus? Idestova 20 éve Opelezem, és 15 éve vagyok a szcéna tagja, így ha komolyabban foglalkozol a márkával, elképzelhető hogy hallottad már a tgabika nevet... nos, ez lennék én. Hogy miért pont Opel? A véletlen hozta így, és bár nem hiszek a sorsszerűségben, mégsem bánom hogy így alakult. Gyakorlatilag a kezdetek óta be vagyok oltva a márkával, azon belül is főleg azokkal a típusokkal, amik valamilyen szempontból érdekesek vagy különlegesek. Szándékom szerint erről fog szólni ez a blog. És hogy miért éppen Opelia? Ez egy áthallás, egyben gyenge szóvicc tőlem egyrészt az Ofélia női névre a hangzás miatt, valamint úgy is mint Opel ország, Italia mintájára.